WATCHES

Cartier Basculante

A Cartier által 1932-ben bevezetett, dönthető tokos karóra, amelyet úgy terveztek, hogy a számlap lefelé fordítható legyen a rögzített külső keretben a védelem érdekében.

· · 544 szó · 2 perc olvasás

A Basculante a francia basculer igéből kapta a nevét, ami döntést, elfordítást vagy lendítést jelent. A meghatározó tulajdonsága mechanikus: az óratok egy rögzített téglalap alakú külső keretbe van szerelve, és maga a tok 180 fokban elforgatható, így a számlap lefelé fordul a csukló felé. Ebben a helyzetben az üveg és a mutatók védve vannak az ütődésektől, így az óra ellenállóbbá válik sportolás vagy fizikai aktivitás során.

A Cartier 1932-ben mutatta be a Basculante-t, abban az időszakban, amikor a cég aktív használatra tervezett órák széles választékát gyártotta. A Cartier Santos már bizonyította, hogy egy karóra a puszta öltözködésen túl funkcionális célt is szolgálhat. A Basculante ezt a gondolkodásmódot a védelmi mérnöki területre is kiterjesztette.

Tok és számlap

A Basculante egy téglalap alakú belső tokot használ, amely egy rögzített téglalap alakú külső keretbe van szerelve. A belső tok hordozza a számlapot, amely jellemzően fehér vagy krémszínű, fekete római számokkal a szokásos Cartier elrendezésben: vasúti sín mintázatú perckeret, kékesített acél kardmutatók és kék zafír kabosonnal díszített felhúzókorona. Az arányok a Cartier Tank órákra emlékeztetnek, és a számlap jellegzetességei összhangban vannak az 1930-as évek elejének más Cartier óráival. Ami vizuálisan megkülönbözteti a Basculante-t, az a számlaptokot körülvevő látható keret: két párhuzamos tartó a hosszú oldalakon, egy rés a belső tok és a külső keret között, amely felfedi a forgatószerkezetet. Amikor a tokot számlappal lefelé fordítják, a viselő az egyszerű fémhátlapot látja, amely jellemzően polírozott vagy szálcsiszolt aranyból készült.

A mechanizmus

A tok jellemzően egy téglalap alakú külső tartóban helyezkedik el, megismételve a Cartier Tank arányait. A forgáspontok a hosszabb oldalak középpontjában helyezkednek el, lehetővé téve, hogy a tok tisztán elforduljon a kereten belül anélkül, hogy elválna tőle. Ha a számlap felfelé néz, az óra bármely más óraként működik; ha a számlap lefelé néz, a fémhátlap mutatja magát a külvilág felé. Az eredmény egy olyan óra, amely olyan körülményeket is túlél, amelyek egy fedetlen üveget károsítanának.

Cartier eredetiség

A Basculante-t néha összehasonlítják az 1931-ben bevezetett Jaeger-LeCoultre Reverso órával. Mindkettő osztozik a megfordítható vagy dönthető tok ötletében, és mindkettő az 1930-as évek elejének ugyanabban a rövid időszakában jelent meg, amikor a sportórákat újragondolták. A Reverso körülbelül egy évvel megelőzte a Basculante-t, és a mechanikai megközelítések eltérőek. A Reverso síneken csúszik; a Basculante rögzített csapokon forog. A két ház különböző utakon jutott el hasonló megoldásokhoz.

Helye a Cartier kínálatában

A Basculante nem vált a Cartier egyik meghatározó modelljévé, mint a Tank vagy a Santos, de a cég óratervezésének sokszínűségét reprezentálja a két világháború közötti időszakban. A Cartier tervezői nem elégedtek meg azzal, hogy egyetlen sikeres forma variációit gyártsák. A Cartier Cloche, a Maxi Oval, a Cartier Tonneau és a Basculante mindegyike más-más kérdésre adott választ arról, hogy mi lehet egy karóra. A Basculante kérdése az volt: mi történik, ha az órát védeni kell?

Az 1930-as évekből származó példányok szakosodott aukciós értékesítéseken bukkannak fel. A külső keretek és a forgatószerkezetek minden órára specifikusak, és egy sértetlen, működő példány megtalálása eredeti tokjával és tartójával együtt az egyik oka annak, ami a Basculante-t kiemelkedővé teszi a korai Cartier órák gyűjtői között.

Források

Megjegyzések vagy kiegészítések ehhez a definícióhoz? Bátran vegye fel a kapcsolatot a szerzővel.

Kapcsolódó témák felfedezése

← Vissza a fogalomtárhoz