A hajdarábádi nizám egyike volt a legünnepeltebb indiai maharadzsa ügyfeleknek, akik a 20. század elején és közepén jelentős szereplővé tették a Cartiert a szubkontinens luxuspiacán. Hajdarábád akkoriban a leggazdagabb hercegi államok közé tartozott, és a nizámról azt tartották, hogy a világ leggazdagabb emberei között van. Cartier-től származó vásárlásai olyan mértékűek voltak, ami még a rendkívül gazdag ügyfelek körében is szokatlannak számított.
Nagyszabású vásárlások
A nizám Cartier-vel folytatott ügyletei arról tanúskodnak, hogy arról volt ismert, hogy egész vitrineket vásárolt meg ékszerekkel, ahelyett, hogy egyes darabokat válogatott volna. A feljegyzések szerint Alfred Cartier nagyon érdeklődött az új nizám iránt, amikor Hajdarábád új vezetés alá került. Ez is mutatja, mennyire jelentős volt az ügyfélkapcsolat a cég indiai kereskedelme szempontjából. Ez a vásárlási megközelítés, egész darabcsoportok beszerzése az egyedi megrendelések helyett, a nizámot még a Cartier ügyfélkörének kivételesebb végébe helyezte.
A Hajdarábádi nyaklánc
A nizámhoz a nyilvános feljegyzésekben legszorosabban kötődő darab a Hajdarábádi nyaklánc, egy gyémánt nyaklánc, amelyet 1947-ben esküvői ajándékként adott Erzsébet hercegnőnek (később II. Erzsébet királynőnek). Az ajándék egy Cartier-hez köthető darabot juttatott a brit királyi gyűjteménybe egy jelentős állami esemény alkalmával, és a nyaklánc azóta is a Királyi Gyűjtemény része.
A nizám indiai ügyfelekkel kötött ügyleteinek 1947. júliusi időzítése a hercegi államok utolsó időszakába esik, még mielőtt a Felosztás és a Függetlenség átalakította volna a szubkontinens politikai tájképét. Az indiai függetlenség kontextusa azt jelentette, hogy a nagy maharadzsa megrendelések korszaka a végéhez közeledett, és a nizám ajándéka Erzsébet hercegnőnek az utolsó megrendelések közé tartozott, amelyek e korszak végét jelezték.
Források
- Francesca Cartier Brickell, The Cartiers (Ballantine Books, 2019)
- Hans Nadelhoffer, Cartier: Jewelers Extraordinary (Chronicle Books, 2007-es kiadás)
